Gergely Lajos pályáját pedagógusként kezdte, és lelkipásztorként végezte. Az ő korában a „pályamódosítás” ritka jelenség volt, ma már megszokott. A II. vatikáni zsinaton hozott reformok megtépázták a nyugati egyház papságát, az egyház emberei tömegesen hagyták el hivatásukat. Azóta a papi hivatások aggasztó visszaesést mutatnak, számos egyházi ember hite megrendült, amit Jézus előre látott. Ezért mondotta: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8) A hitet nem lehet egyszer s mindenkorra bebiztosítani. Az mindig újabb szabadakarati döntés eredménye.

A mi tájainkon is az egyházban elbizonytalanodás tapasztalható. Az egyházak a diktatúra idején megőrizték népegyházi jellegüket, tagjainak és vezetőinek nagy része ellenállásra rendezkedett be. A kommunizmus alól történt felszabadulás a társadalmat felkészületlenül érintette. A szélsőséges liberalizmus, a térséget behálózó piacgazdaság, a politikai zűrzavar világában és a kisebbségi sors kilátástalanságában a vallásos emberek jelentős része elbizonytalanodott. A posztkommunista társadalomban mind a közösségi, mind az egyéni erkölcs elveszítette korábbi hitelét. A liberális kapitalizmus az egyéni érvényesülést a közösségi érdek fölé helyezte, a sikert, a gazdasági hasznot a jó és rossz fokmérőjévé nyilvánította. Az emberi szabadság divatos szólama könnyedén felmentést ad a bűnre, az információzápor megkérdőjelezi a hagyományos értékeket. A szabad erkölcs, a pornográfia, a prostitúció polgárjogot nyert, a születések száma drámai módon visszaesett.

Az a kevés fiatal, aki ma egyházi pályát választ, kénytelen az árral szemben úszni. A liberális demokrácia mindent elkövet, hogy a vallást magánszférába szorítsa. Sokak szerint az egyház olyan portékát kínál, amire alig van kereslet. A pap egykor a társadalom élvonalához tartozott, ma a polgárok közé sorolják.

Elhalványult a papról alkotott kép. Katolikus szemléletben a papi hivatás felülről, Krisztustól származik, más szemléletben a papi szolgálat alulról, a közösség átruházott megbízásából ered. A vertikális és horizontális szempontok kizárják egymást. Sokak számára nem világos, hogy tulajdonképpen mi a papság lényege. Ha minden inog a papi életforma terén, hol találja meg a pap azt a szilárd alapot, amelyre egzisztenciája épülhet?

Szükségszerű, hogy egy intézménynek, vállalatnak vezetője legyen, különben nem működőképes. Az egyházban a pap azonban nem csupán vezető, a tevékenység koordinátora, ennél több. Egy üzemben bárki lehet igazgató, de az egyházban pap csak hívő ember lehet, az, aki erre elhivatottságot érez. Ha a papi hivatalt nem az egyéni önkény vagy a divatos igények alapján akarjuk értelmezni, akkor a Bibliához és az apostoli hagyományhoz kell fordulnunk. Különbséget kell tenni a tanítványok húsvét előtti és húsvét utáni szerepe között. A húsvét előtti idő a felkészülés jegyében zajlott, húsvét után viszont a lelki hatalom átadása történt: „Menjetek az egész világra és hirdessétek az evangéliumot... aki titeket hallgat, engem hallgat...” A tanítványok nemcsak követek, hanem a jézusi végrendelet végrehajtói is.

A pap a hívő közösség tagja, ám hivatása révén Isten országának hírnöke, a Krisztustól kapott lelki hatalom megtestesítője. Gyarló ember, aki elesettségében is a kegyelem győzelmének hirdetője, üres kézzel Krisztus gazdagságát nyújtja az üdvösség szolgálatában.

A főiskolai tanulmányok a jelöltet csupán bevezetik a hittudományba, felkészítik a sokrétű lelkipásztori szolgálatra. Az Úr napszámába szegődött embernek azonban folyton a „mélyre kell ásnia”, hogy a szekularizált világban az evangélium hiteles, felkészült hirdetője legyen.

A teológia a hit világát jeleníti meg, emlékeztet a rokon hangzású telosz szóra, ami célt jelent. A teológiát akár céltannak is nevezhetnénk, ami a végesből a végtelenbe, az időből az időtlenségbe mutatja az irányt. A hívő sereg egy tájon áthaladó turistacsoportra hasonlít, amely folyton a vezető magasba emelt táblájára figyel, hogy célba érjen. A csoport tagjai közül sokan fárasztónak tartják a menetelést. Őket olykor nem a kitűzött cél, hanem a táj szépsége, az utazás kalandja érdekli, azért az útról gyakran letérnek, ismeretlen tájakat akarnak bejárni abban a reményben, hogy így is célba érnek.

A papi hivatások drasztikus visszaesése a keresztények lelki válságát tükrözi. Sokak számára úgy tűnik, Európában egy pap nélküli egyház körvonalai bontakoznak ki. Azt azonban még a borúlátók is tudják, hogy az egyház Krisztustól isteni ígéretet kapott: valamilyen formában az idők végezetéig fenn fog maradni.

.